Cape Town, Jóreménység foka, Johannesburg, Pilanesberg,
Afrika … a kontinens ami számomra mindig kicsit félelmetes volt, ezért nem igazán szerepelt a “nagyon meg szeretném nézni” listámon. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy három hónapon belül másodszor jöttem munkaútra. Most éppen a Dél-Afrikai Köztársaságba. De tudjuk véletlenek nincsenek, egy csomó olyan kalandba keveredtem, amiért hálás leszek életem végéig. Ezzel Afrika menthetetlenül az életem része lett.
Februárban útra keltem . Csaknem szó szerint az utolsó pillanatig dolgoztam, pakolàs és repülés egyenes járattal Cape Townba.
Az Austrian belejátszott a kártyáimba, így jutányos áron jutottam remek premier classos jegyhez, ott is a legelső sorban, így kitűnően elnyújtozva utaztam. Aztán négy jó filmmel és 11 órával később , az Egyenlitőt átszelve, landoltam. Időzóna : +1 óra . Pompás!
Mivel este érkeztem értelemszerűen éhes sem voltam, mert a gépen egy rakat kaja meg ital volt ( itt jár a pont az Austriannak), így egy gyors zuhany után aludtam, mint tej.
A szálloda a városi kis kikötő közelében , egy csomó hangulatos kis bárokkal, üzletekkel, holland és angol történelmet idéző építészettel, de egyben modern részben volt. Úgyhogy kezdeti aggodalmam, hogy esetleg veszély leselkedik rám városi bóklászásaim közepette ( mégiscsak Afrika), azonnal elpárolgott. Jé, milyen jó helyre jöttem ? 🙂 A belváros kanálisokkal átszőtt De Waterkant negyede szemetgyönyörködtető!
A szállodai reggeli bár rendkívül bőséges volt, mégis maradtam a megszokottnál: tojás, kis virsli, kenyér, narancslé na meg, illatos, finom presszókávéval és indulhat a felfedezés. Dél Afrikába nem all inclusive-os, henyélős szállodáért jössz … arra ott vannak a pihenőshotelek. Ide kalandért, élményért jönnek az utazók, kalandorok, felfedezők, akik olyanra vágynak, amire emlékezni fognak egy életen át.
1 út : Az Asztalhegy (Table Mountain), szóval a legendák léteznek … Teljesen tisztán láttam a szobaablakból, magas, lapos és a város fölé magasodik. Andrew a hotel előtt már ujjongott: csodálatos napunk van, mindent látni fogsz! Ja szóval oda megyünk fel, csak nehogy felhőbe burkolja magát. Egy lassan, a saját tengelye körül körbeforduló , Svájcban gyártott, ultramodern felvonóval…. persze, mert minden utasnak ugyanaz a látvány dukál. Egy hegyekkel körülvett , védett ékszerdoboz.
Kilátás egy csodálatos, fenséges városra , ahol két óceán találkozik. A hajósok rettegett foka, a négy kilométer hosszan, viz alatt húzódó , alattomos zátonyok és a tépázó szelek miatt :Fokváros azaz Cape Town.
Innen tovább már csak a Déli-sark van meg a pingvinek. Oda is kellene menni? Vagy mégsem? Még nem tudtam mi vár rám. Mert ugye ott volt “Csupamosoly” Andrew, a könyörtelen kolléga. Ő pedig mindenképpen ragaszkodik szeretett szülővárosa látványosságaihoz.
Szóval hiába fáradtság, meg hogy szeretnék nézegetni, bámészkodni, lábat nyújtani …. Sajnos nem és nem, te itt “ my Dear “ munkaúton vagy, azaz menni kell. Hát mentem és micsoda helyekre! Köszönet érte kedves Andrew.
2. út: Mert pingvineket látni kell! Na persze, már látom , ahogy öt darab kalandvágyó fekete csőrű átúszott ide! Láss csodát : két órával később, sok kilométerrel arrébb, de ott voltak. Fehér, finom homokos strandok, hihetetlen kék óceán (ami hideg , de jól jött a 35 fok melegben ), és a pingvinek. Afrikaiak. Levegő után kapkodtam. Mi ez ??! Nem egy- két példány, hanem több ezer. Bukdácsoltak a tengerben és bolondoztak a vakítóan fehér homokban.
Persze a látványért valamit tenni kell. Bemenni a csöppnyi területre, az iszonyúan vágtázó széllel dacolva. Megtettem. Az orrom, a szemem-szám, a fülem, a hajam és más szabadon hagyott testrészem csurig homokkal. A togyogóknak persze ez semmi. “Látni akarsz hülye gyerek ? Akkor gyere ide , mert én itt lakom !” Hiába volt +35 fok, be kellett öltözni, mert igencsak fájdalmas látogatás. A bőrömről, mintegy ezernyi apró tűszúrásként pattantak vissza a homokszemek. Most bezzeg jól jött a reggel még viccesnek tartott farmerkabát. Aztán ott volt még a fényképezőgép, a teló, amiket rendesen védeni kellett, mert amúgy kuka. Megéri? Hát hogy a bánatba ne?! A látvány amolyan igazi, tátott szájas történet . Itt álltam világ “egyik” végén. Ezért jöttem …. nagy részben a kalandért.
3. út: A Jóreménység Foka– hát igen, itt vagyok végre. Ez az én afrikai álmom. Nagy listás. A kalandregények, dokumentumok és egyéb írások, amiket életem során olvastam, fejben elraktároztam és elmélkedtem róla. Itt van előttem. Csak nem fogok bőgni ? ….
Van ilyen. De észre térített a szél . Hát ja, az irtózatos. Azt hittem minden, csupán lazán hozzám erősített cuccot biztonságba helyeztem. A sapkámat nem eléggé. A szél pedig az óceán spanja, tehát közös erővel megszerezték. Járulékos veszteség, mert hidd el, hogy ez nem az a hely , ahol utánakapsz. Minden lépést át kellett gondolni, itt talpon maradni is nehéz , fotóalkalmatosággal egyensúlyozni meg pláne. Kezdtem fáradni az erőltetett menetben, meg szomjas is voltam a hőségben. Aztán eszembe jutott Magellán, aki egy lélekvesztőn kelt át óceánokon vagy a fűszerszállítók Indiából, hogy lámpásként utat mutassanak a többi hajósnak. Akkor én meg mit rinyálok? Ráadásul szárazföldön vagyok.
4. út : Az isteni nedűk– a nagybetűs Bor- nagyon vártam, hiszen az egész családom regényeket mesélt a csodás dél afrikai borokról. Nekem persze a legjobbnak, aki ugyebár semmit sem értek hozzá. Számomra van jó és rossz bor. Afrikában azt mondták: ez pont elég!
Igazi boros vidék, pincészetekkel , nádfödeles házakkal , sok-sok napsütéses órával…Az isteni nedűt a hugenották kezdték honosítani. Nekem tudja fene miért, nagy kedvencem a Chenin Blanc lett. Erre megint mit mondtak az itteni borászok? : “akkor a kedvenc tömény italod a minőségi konyak “ . Ez így van. Hogy honnan tudtàk? A Chenin Blanc hozzá az alapanyag! Megint tanultam valamit .
Stellenbosch egyszerűen pazar hely. Azt hittem visszatértem a 16-17. századba . A nádtetős koloniális stílusban épült házak , amelyek középosztálybeli vagy gazdag európai kereskedők birtokában voltak, teljes szépségükben állnak a mai napig. Bármelyik ház látogatható és a korabeli ruhákban pompázó házvezetőnők röviden be is mutatják, mindezt csekély borravaló fejében. Mindenhol tisztaság, rendezettség. Hihetetlen, hogy ez Afrika . Pedig de! Nem tudok más jelzőt mint: fantasztikus és élvezetes!
Másnap korai reggeli és repülés 9:20-kor Cape Town-ból a Mangó Airines járatával. Annyira lazák, közvetlenek, hogy bebizonyították, ami az EU—ban elképzelhetetlen, itt természetes :a kapitány (nő) meghívott a cockpitbe, igazán barátságos gesztus .
5. Pilanesburg – Nemzeti Park a dzsungel mélyén. Utunk célja pedig Johannesburg helyett Lanseria, egy kisebb magánkézben lévő reptér, így spórolva az úton negyven percet Pilanesburgba. Ide tartottam Ukundu lodge -ba, amit a reptérről bő 2 órával később értem el. Gyors kávé és indulás a szafarira. ( nem pihentem semmit, nem baj talán majd este).
6. út: A szafarik – Rövid autózás után igazi National Geografic látványok következtek : vízben játszadozó elefántok, tátogó vizilovak, nyújtózkodó orrszarvúk. A fáradtság, ami erősen rámtelepedett egy pillanat alatt elmúlt, ahogy a vezető egy közeli fotózás alatt csendben megjegyezte: amúgy esélyed sincs elfutni az orrszarvú elől … “csak úgy mondom”. Mély levegő.. és szépen visszazuttyantam az ülésre. Jobb lesz, ha hallgatok rá.
7. út – a Kaland folytatódik – Lassan lebukott a nap, de orrszarvún , zsiráfon, zebrán es rengeteg impalán kívül, csak a nagy fűben pihenő oroszlankölyköket láttam.
Idegesen pillantgattam körbe, mert az anyának valahol a közelben kellett lennie és az autók itt – Kenyával ellentétben- annyira nyitottak, hogy simán beugrik egy ekkora állat. De valószínű messzebb vadászott, így nem tűnt fel láthatáron. A szívdobogásom is helyreállt . Lassan beállt a sűrű, esti szürkület, így poroszkaló módban visszaindultunk a lodge-ba. Aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül padlógáz! Megőrült a ranger? Valamit helyi nyelven hadoválnak, amiből csak azt értettem: simba. Azaz oroszlán. Aztán elindult a hajsza. Itt nincs figyelmeztetés : kapaszkodj, ahogy tudsz, mert a kocsi repeszt veled! A végtelen afrikai sötétben, a szűk dzsungelutakon. Azonnal a belső ülésre kotródtam. Ha itt elér egy becsapódó faág , megszívtad és este nyalogathatod a sebeidet. Aztán észveszejtő lassítás… már alig gurul az autó: előttünk az úton négy oroszlán, egy egész család ballag kimért léptekkel ( biz’ Isten nem a TV-ben megy ) … vadászni mennek,ügyet sem vetnek arra, hogy mögöttük szafari kocsi araszol. Hááát csúcsra járatott adrenalinos érzés, úgyhogy bevallom hiányzik a fotó, de a videó tökéletes (sajnos nem fért ide)
Másnap valami csoda folytán sikerült lekapnom a rejtőzködő vadkutyát :
Az orrszarvú család pár méterre tőlem békésen legelészett, akárcsak egy megelevenedett festmény, mindez itt, az afrikai vadonban.
Szóval Pilanesberg pont azt adja az idelátogatónak, amit sokan keresünk : békés természetközeli világot, a magas vörös sziklás dombokat (pont mint az Oroszlánkirályban) ahol a reggeli sárgás napos párában láthatók a nagy szürke elefántok lassan ropogtatva a friss zöldet. Az őshonos akácia ágakat lassú, komótos mozdulatokkal rágcsáló zsiráfok és a magas fűben kicsinyeiket terelgető varacskos disznók hazáját.
Három szép napot töltöttem paradicsomi állapotokban….. Talán itt átértékeljük agyonmodernizált “civilizált” világunkat és persze magunkat.
8.út : Az Elveszett Város – The Lost City. Hogyan maradhatna ki az afrikai “bush” mélyén az Elveszett város (Lost City) vagy szebb nevén Sun City ?. Vagy kétórányira Johannesburgtól. A csodás The Palace olyan élmény, mintha egy afrikai királyság elvarázsolt palotájában lennénk a buja dzsungel mélyén. Ezt mindenki látni szeretné, itt tényleg megfordul a világ, már akinek a budget – je engedi:
Ha pedig nem, akkor is csekélyke belépőért látogatható SunCity szórakoztató része (quad túrák , zipline, hullamfürdő, gyalogos dzsungeltúrák stb), a gasztro rész pedig külön élmény – mint Dél-Afrikában bárhol, kitűnő dolgokat lehet enni , abszolút megfizethető, vicces áron !
9. út – A hazatérés – Rövidesen búcsút vettem az országtól , hiszen az erre szánt és megadatott felfedező-utas munkaidőm sajnos lejárt …. De vissza kell jöjjek újra : Afrikáért, annak színeiért, illatáért, ízéért, zenéjéért, buja természetért és amit nem lehet kihagyni: a megismételhetetlen kalandért🙂..Remélem lesz rá alkalom idehozni a barátokat, ismerősöket, hogy továbbadhassam ezt a csodát. Vagy továbbgondolni a túrát, megnézni Botswana-t és Namíbiát, vagy bármi mást .. mert azt életben legalább egyszer látni kell az igazi Afrikát!
