Ausztráliából Fidzsin át Új Zélandra

1.rész : az utazás  ( részlet az Ausztrália-Új Kaledónia – Fidzsi – Új Zéland utazásból))

Micsoda gagyi alcímet adtam ennek az írásnak? “az utazás” … Már hogyne lenne az, mikor egyfolytában, valahol úton vagyok. Egy barátom szerint akárcsak a lósz…r.  De hát most éppen jobb alcím nem jutott eszembe, akkor marad ez.

Éppenséggel Ausztrália nem az a hely volt, amiről éjjel – nappal álmodoztam. Leginkább azért nem, mert vajon minek repülni  kb. 25 órát, amikor karnyújtásnyira is vannak csodálatos helyek? Azt gondoltam nem létszükséglet nekem ide jönnöm. Hát, pedig de.

Elsősorban nem igazán szeretek repülni. Ennyit egyfolytában meg pláne nem. De “alkalom szüli a csavargót”: feltűnik valami a képernyőn, akad egy kis időm is (ami nálam elég necces), és a legfontosabb, hogy van rá csavargási pénzem is. Ha mindez összeállt, már eldőlt a dolog. Sohasem variálom túl a szállást , az időjárást, a kényelmet, a kaját – engem mindig az emberek, a kaland, a természet, a kultúra, a tapasztalás érdekel és persze hajt a felfedezés, kíváncsiság … én ezért utazom . De azért nem vagyok hátizsákos utazó.

Repülős partnernek a KoreanAir-t választottam. Jó árat adtak és modernek, nagyon kényelmesek a gépeik. A stewardesek english-ül tolják, ám vajmi keveset értesz a beszédből, hiszen szájmaszkban van mindenki (2020 februárja van és tombol a koronavírus). Viszont kedvesek, előzékenyek. Egy perc alatt ellátnak mindennel, ami a hosszú útra kell (palackozott víz, papucs, vánkos, 2 takaró, headset, hogy minőségben nézd a klassz filmeket, fogkefe, fogkrém stb). A koreai utasok pedig eléggé csendesek, udvariasak és a kajaidő alatt “original position”-ba rakják az üléseiket, így az előtted ülők nem fekve esznek az öledben, mint néhány európai köcsög.

A menü választható: van nemzetközi (csirke, marha, sertés) és koreai. Naná, hogy a koreait kértem, amihez adtak utasítást hogyan rakjam össze. Ezzel csak engem, a csallóközit tüntettek ki, nyilván a hazai tudja, hogy kell. Nagyon finom volt és járt hozzá forró leves is. Persze a később szervirozott kávé ugyanolyan rossz volt, mint bárhol.

De abban, hogy a KA mellett döntöttem, azért más dolog is volt. A visszaúton 21 órás megálló van Szöulban. Ki az a hülye, aki ezt választja ? Én. Ha tudod hogyan kell csinálni, akkor kapsz hozzá 5* szállást (HYATT), parádés reggelivel és stopover-os városnézéssel – mindezt ingyen! Hát akkor toljuk és kukkantsunk be Kóreába is. Már nyomtam is az Entert. A fene se gondolta, hogy két nappal hazaérkezésünk után Dél Korea tiltott övezetté válik a fertőző vírus miatt. 

Érkezés Sydney-be – nagyon fáradtan, kialvatlanul és nyűgösen. Erre mi van ? Egy végeláthatatlan kígyózó sorba terelnek, tömegnyomorba, ahol légkondi helyett egy (!!) ventilátor búg! Mi a fene ez, hol vagyunk ????! 

 Az “immigration”szakasza kissé baljóslatú volt és éreztem, ez biztosan nem az a hely lesz, ahol engem tárt karokkal várnak:

1 / először is nem hallottam mit kérdez a pasas (maszkkal a száján és éktelen duruzsoló zajban), aki ezután rám förmedt: akkor most volt Kínában vagy nem ??!! … Én: ja bocsi, persze hogy nem, …. 2/ Ők: mennyi cigit hozott ???!! Én : 6 paklit . Ők: jó, akkor megnézzük a kofferját…. , Én: persze, rendben. Más választásom úgy se volt. Aztán jön egy ronda nő – aki előző életében biztos smasszer volt egy fegyintézetekben – aki szétdobálta a bőröndöt, hogy minden egyes fehérneműmet agyontapogassa azzal a kesztyűs kézzel, amivel előtte a gondosan becsomagolt cipőimet rakta szét. Undorító!! … és persze meghagyott 2 doboz cigit= 22 napra ! Hogy rohadj meg ! Gondolom innentől megírhatom a külügynek, hogy kukába az infókkal az oldalukon. Akkor hát ez lenne a szuper kedves, laza emberek országa ???? Ezekről regél mindenki, micsoda fantasztikusak ??! Haza akarok menni, nem akarok itt lenni, nem is igazán akartam!!! Teljesen el voltam szomorodva.

Na mindegy, gondoltam kimegyek és  üdvözlöm az itteni barátokat, akik irtó aranyosak , kint vártak izgulva, ráadásul 10 éve nem láttuk egymást. Néhány napot együtt tölthetünk. Vegyes érzésekkel léptem be ebbe az országba, a listámon az utolsó, általam eddig nem látott kontinensre. Most pedig itt állok végtelenül boldogtalanul, bedagadt bokával, sápadtan és nagyon fáradtan….

De előttem van egy kihívás és ezt most meg akarom lépni. Így, bár az antrè rosszul sikerült, elvégre itt álltam az aboriginélek és a valamikori fegyencek földjén. Welcome to Australia. 

A történet  folytatásáért kattints ide  .

Tagged : / / / / / / / /

Ausztrália – SNW

2. rész Sydney, New Castle -az első napok ( részlet az Ausztrália-Új Kaledonia – Fidzsi – Új Zéland utazásból)

Miután átlélegeztem az ausztrál vámszervek hozzám való gonoszkodását ( erről itt olvashatsz ), nagy boldogsággal öleltem meg Milkát és Cirot, az itteni kedves barátokat. Félretették minden kötelezettségüket, hogy az általam betervezett néhány napban csodálatos helyekre vigyenek bennünket. Felejthetetlen élményekkel, gasztronómiával, történelemmel kápráztattak el.

Ja hogy mit is akartam leginkább látni ? Mindent ami belefér, de leginkább egy koalát. Igen, persze érdekel a Sydney -i Opera, a Harbor Bridge, a botanikus kert , a the Rocks sőt látni akartuk a vad óceán partokat stb., de azért legyen ott egy igazi koala ! …. Hála az égnek, azért lett több is.

Amikor sok-sok ezer kilométer távolságból eljut hozzánk az ausztrál erdőtüzek híre, sajnálkozva nézzük, de átélni egy más dolog. Elképzelni az égő bozótot ( én így tettem) aztán élőben látni az elszenesedett, égbe nyúló fenséges eukaliptusz fákat, bizony szívfacsaró látvány, nem is szólva az itt élőkről, akik a szó legszorosabb értelmében egy hónapig nem látták a napot. De a természet mindig csodálatos dolgokat produkál és megújul. Egészen őszintén : a szigetszerű kontinens flórája és faunája egeszen elvarázsolt.

Port Stephens & Nelson Bay

Hogy az itt élők nem sűrűn vágynak más tájakra, sohasem értettem. De csak addig, míg nem láttam miért . Itt van pl. Port Stephens. a tengeröböl amely azonkívül, hogy védett nemzeti park, szépséges vízpartjai vannak. Amolyan “beach a beach” hátán. Az itteniek leginkább elegáns apartmanokban, vagy kisebb boutique típusú hotelekben szállnak meg. Van, aki egész évben fenntartja az apartmant, hogy Sydney -i vagy New Castle- i nagyvárosi nyüzsije hétvégenként, erre legyen kiváltható. Így februárban, amikor még pompás, meleg idő van, de vége van az iskolai másfél hónapos nyári szünetnek, csendesek és nagyon élvezhetők a strandok. Mivel az ausztrálok nagyon “autózós “ nép , így több helyütt karaván parkokat és kempingeket is láttunk.

A II. Világháborúban sok ausztrál esett el, így méltó emléket állítottak nekik: az óceánparton, egy a föld felett húzódó, több kilométer hosszú emlék sétányt építettek : a futók, a gyaloglók, a bámészkodók és a rogallósok örömére .

Azonkívül innen pompásan belátható a szénkereskedéséről híres New Castle, hiszen ez a gócpontja a kitermelt szén elosztásának – hatalmas tengeri tankerekbe vagy vagonokba rakjàk a fekete aranyat.

A számos strandon, parton ahol megfordultunk az óceán vize igencsak eltérő hőfokú volt. Mivel most még nem terveztünk hosszabb pancsolást, folytattuk az önfeledt bóklászást Sydney és New Castle közötti tengeröblökkel, lagúnákkal és homokos fövenyekkel tagolt partszakaszokon. Az időjárás pedig …. mintha csak a mi kedvünkért sütött volna a nap.

Indulás előtt : Sydney kikötője
Indulás Sydneyből…

Ám két nappal azután, hogy elhagytuk Ausztráliát és továbbutaztunk, érkeztek a hírek a barátoktól, hogy az ország ezen részén, leszakadt az ég. A időjárás újabb szörnyű csapást mért az országra. A pusztító több hónapig tartó, sok életet követelő erdőtüzek után, most éppen folyók lépnek ki medrükből a lehullott, rengeteg csapadék miatt. Mindez 2020 februárjában. Az áradások még a Blue Mountains hegyei köze vezető népszerű vasutat is járhatatlanná, néhol életveszélyessé tették. Csak reménykedni mertem, mire visszatérünk, az ezekhez hasonló csapások elkerülnek minket. “Egyelőre” csak az előttünk álló csendes óceáni szigeteknél jeleztek ciklonokat. A hullámok egyre magasabbak és elnyújtottabbak lettek, mi pedig immár teljes gőzzel, 23 csomóval szeltük a habokat, haladtunk Új Kaledonia felé…. amiről itt olvashatsz.

Tagged : / / / / / / /
%d bloggers like this: