Új Kaledónia

3. rész Új Kaledonia

( részlet az Ausztrália-Új Kaledonia – Fidzsi – Új Zéland utazásból)

cropped-IMG_4150-EFFECTS.jpg

Ha felkészülsz a váratlanra, nyertél…

Behajózás : Sydney. Miután megható búcsút vettünk ausztrál barátainktól – vendéglátóinktól, akikkel feledhetetlen pár napot töltöttünk el, amiről itt írtam, beszálltunk a RCI amerikai társaság tengerjárójába, amely reményeink szerint 15 napig az otthonunk lesz.

Nagyon sok tengeri mérföld van mögöttünk, most mégis vegyes érzésekkel léptünk a fedélzetre. 2020-at írunk és Kínában javában tombol a halálos korona vírus. Lassan nincs ország, ahol ne lennének fertőzöttek. A pánikszerű védekezés szinte mindenhol eluralkodott, leginkább a repülőtereken, kikötőkben, zárt vagy légkondis helyeken – az utasokat pedig egy , kissé rémült, álarcos gyülekezethez tudnám hasonlítani – ahol persze minden maszkja egyforma.

Miért éppen az én gondosan előkészített, megtervezett utazáson maradt volna érintetlen? Eh, ez csak költői kérdés volt 😊

Egy nappal behajózásunk előtt – már Ausztráliában – jött a mail: a tengerjárókat nem engednek Mare/ Port Ville szigetére, mivel tartanak a fertőzéstől. Mintha Kolumbusz Kristóf és vele együtt érkező konkvisztádorok lennénk, akik anno behurcolták az amerikai kontinensre a pestist és a spanyol náthát. Ezzel pedig bennszülöttek ezreinek pusztulását idézve elő. Ez a változtatás engem elszomorított, de mennyire elkeseríthető lehet a lakosoknak, hiszen nekik a bevételi forrásaik nagy része az idelátogató turistától függ.

Na de nem kesergünk : csupán egyetlen helyet hagyunk ki útvonalunkból, amivel még tudunk élni. Szóval akkor hurrá, tengerre fel!

Ott, akkor még a legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy a hajó néhány óra múlva kurzust vált és Caledonia ill. Fidzsi után, Vanuatu helyett Új Zéland felé veszi az irányt .

Ezzel csupán az a hangyányi gond akadt, hogy ide nem volt vízumunk. Nos, ez már ugye kaland! De mint mindig, most is bizakodó voltam. Hittem, hogy ez oldódni fog. Igazam is lett .

Új Kaledonia- a francia éden. Nouvelle Caledonie franciásan , ahol az őslakosság kanak és melanéz, valamint ezek keveréke. Ázsiai utazásaim során hozzászoktam az éktelen koszhoz és a szemét különös tárolásához, éppen ezért döbbenten láttam a kikötő, Noumea parádés tisztaságát. “This is no Asia”. Színes, pálmafás buszok, amik az utasokat a kapott karkötő színe szerint szállítják. Ezeket a kikötő termináljában lehet pár USD ért megkapni, mármint buszjegy gyanánt. Így az egész napos fityinges csavargás biztosított. Amolyan óceániai “hop-on” busz.

Mi a Tjibaou center akartuk látni, ami a melanéz / kanak őslakos kultúrát öleli fel. Sajnos a belépéskor vetített film csak franciául megy – persze mi voltunk az egyetlen nézők és a világon semmit sem értettünk a filmből, viszont a felvételek érdekesek voltak. Utána erős benyomásokkal telve sétáltunk a sok ösvényes, paradicsomi helyen.

A kitaposott kanyargós utakon, amelyet nagyon vékony ágú, fenyőszerű fák szegélyeztek, vadregényes helyek bukkantak elő. Mellettük bandukoltunk le a kék minden árnyalatát felvonultató tengeröbölhöz. Ezt azonban néhány helyen, csak kissé bukdácsolva, gázolva tudtuk megtenni a mangrove fák között. De mivel a hőmérő felkúszott 38*C fokra, egy rövid gasztro élmény után (a hűsöléskor akadtunk össze néhány helyivel, akik szinten ide tartottak – kávézni, beszélgetni vagy kulturálódni ), megint úton voltunk.

A strandolás

Ezúttal a Citrom öböl (Lemon bay) fele vettük az irányt. Semmi kétség a hazaiak kedvenc helye…. A strand tökéletes, nincsenek napernyők, viszont vannak hatalmas őshonos fák, magas pálmák amelyek árnyéka igen jól jött ilyen melegben. A Korall tenger kristálytiszta kék vize csaknem 28*C volt , így nagyon nehezen vettünk búcsút késő délután. Minden percet és lehetőséget kihasználtunk, hiszen tudtuk Kaledoniában több sziget sajnos nem enged be minket ( hogy a fene esne ebbe az átkozott coronavirusba). Ennek ellenére határtalan volt az örömünk, hogy mindennek részesei lehettünk.

Egy megindító pillanat…

a párom mindenhol vásárol (és postázza is ) képeslapokat . Itt is ez volt a terv, azonban helyi pénzünk nem volt. A melanéz eladó hölgy nem igazán tudta mit kezdjen sem az amerikai, sem pedig az ausztrál dollárral. Rövid tépelődés után, legyintett, kivette a saját (!) tárcájából a pénzt, bedobta a bolti kasszába, majd mosolyogva átadta a képeslapot, egy csókot dobott a párom felé jelezve, hogy megoldotta a dolgot. Majd ezután a számára értéktelen világvalutát bocsánat kérően visszaadta, hogy sajnos ennek “mon petit “ (kicsikém) amúgy sincs értéke . Csodálatos emberek vannak a világon ….

Carte
ez is Nouvelle Caledonie

Az időjárás

Nos itt, Kaledoniában szezonnak számít a okt – dec. száraz, meleg évszak , jan.-marc. meleg, csapadékosabb hónapok ( ami a ciklonok hónapja is) … fantasztikus hely és egész évben látogatható, még ciklonok ellenére is pompás úticél. A többi óceániai szigettel ellentétben itt jobboldali közlekedés van – ami autóbérlésnél néhányunknak előnyösebb. Aki ide készül, annak javaslom a szállást mielőbb lefoglalni, mert igencsak kedvelt üdülőhely a franciak, ausztrálok, de az amerikai utazók körében is. Nyilván elővételben jutányosabb is.

New Caledonia után a hajó kelet felé vette az irányt. Mi pedig tudtuk, hogy kb. két nap hajózás után elérjük Fiji-t a paradicsomi szigetet. Vagyis a Csendes óceán kellős közepén leszünk, a “mélykék semmiben”. Várakozva, izgulva és eltelve Nouvelle Caledonie csodálatos képeivel folytattuk utunkat. Az egzotikus hangzású Fiji pedig sokkal többet adott, mint valaha is hittük, de erről már itt olvashatsz.

New Caledonia minilagúnái

 

Tagged : / / / / / / / / / / / / / /

Hurrican, hurrican – egy valóra vált álom

Ijesztő, félelmetes felvételek, bevállalós riporterek élő bejelentkezései a 275 km-es sebességgel vágtató orkánban … Következmények: családok szakadnak ketté, túlélők válnak földönfutóvá, otthonok repülnek a semmibe ..  Még jóval a  vihart megelőzően egy középkorú pár útra kel, hogy a Karib tengeren töltse a megálmodott nyaralást.  Aztán szemben találják magukat egy szörnnyel, akit úgy hívnak: IRMA.

Forrás: Reuters

Ez a Flinstones-ból ismert hangzatós női névvel illetett hurrikán 2017 szeptemberében úgy söpört végig a Karib térségen, hogy az itt élők idősebb generációja visszamenőleg negyven évet saccol a legutóbbi ilyen katasztrófának.
Ebben a kaotikus, borzalmas és embertpróbáló helyzetben találja magát egy középkorú, csallóközi házaspár, akik igazából életük nagy álmát váltják valóra … Szóval elindultak, eddigi utazásaik leghosszabb repülésére.
Az időeltolódásnak köszönhetően még aznap landoltak egy csodálatos szigeten. Az éghajlatnak megfelelően rekkentő forróság, csaknem 98% páratartaltalom és megérkeznek a megálmodott helyre. Pihennek, sétálgatnak, élvezik a napsütést a finom, fehérhomokos strandot, a történelmi fővárosba látogatnak … felfedezik az egzotikumban ragadt kommunista rendszer utolsó bástyáját. Izgatottan várják a kirándulást vidékre. Ebbe azonban beleszól egy Irma névre hallgató banya és átírja a terveket.

Kuba északi területeit érte a lagnagyobb csapás Forrás: ajefferyphoto

Alig egy hét telik el a nyaralásból, amikor péntek este a kis rezort összes vendégét, csomagostól bepakolják a helyi buszokba és átszállítják egy “bombabiztos” betonszállóba … Tilos az ablakokhoz menni, tilos a fürdőszobából kihozni a bőröndöket…. majd pedig: tilos a szobában tartózkodni, a liftet használni, és kötelező a teljesen ablak nélküli éjszakai bárban tartózkodni. Szóval a fényből a sötétségbe. Itt az élet a tét….

Gondolhatnánk főhőseink az elromlott utazás miatt letargiába estek, de nem így volt. A szálloda örökké vidám személyzete gondoskodott róluk (mert ez nem a stresszes Európa) – így házaspárunk finom koktélokat kóstolgatott, ismerkedtek, barátságokat kötöttek és leküzdötték elkeseredést, hogy már három napja, nincs víz, nem lehet mosakodni, gyenge az áram és a hotel fogságába estek stb. Jobb híján bentről fotókat készítettek, tartották a kapcsolatot nemcsak a családdal, hanem az utazásszervezővel aki két napig azon dolgozott, hogy a kialakult káoszhelyzetben az ő utasai mindenképpen a hazafélé tartó gépen kell legyenek. Minden közreműködő legyen az akár a tengerentúlon, vagy otthon, csakis és kizárólag a segítségnyújtással foglalkozott. De mindig akad egy leggyengébb láncszem (aki pont leszarja hogy fizetővendége, milyen helyzetben van) ez pedig az a utasbiztosító, aki aztán mindent megtett, hogy nehogy már kártalanítani kelljen. A biztosító segélyszolgálata a következőt kérte az utastól: hozzon írásbeli igazolást, hogy egyáltalán rossz idő volt (nem néznek TV-??!), ez legyen írásban a hotel fejléces papírján és a hoteltulajdonos személyesen írja alá (ez pl. lehet akár egy Kijevben székelő iroda is) …. ja és ha ez megvan, akkor megvizsgálják és ha elegendő okot látnak rá, talán, de csak talán kártalanítanak. NO COMMENT !!

a hurrikán utáni néma csend

 

 

 

 

 

 

 

Végül ezen szerencsétlen események sorozata tette utazásukat – valószínűleg nem igazi álomutazássá – de mindenképpen egyedivé, felejthetetlenné, életszerűvé, megismételhetetlenné .

Boldogan tartották élménybeszámolójukat, hiszen olyant utazáson vettek részt, amely lehet, hogy csak egyszer az életben adódik és mi hallgatók valljuk be, egy kicsit irigyeljük a hátborzongató élményt.

Tagged : / /
%d bloggers like this: