Dél-afrikai Köztársaság

Cape Town, Jóreménység foka, Johannesburg, Pilanesberg,

img_6311Afrika … a kontinens ami számomra mindig kicsit félelmetes volt, ezért nem igazán szerepelt a “nagyon meg szeretném nézni” listámon. Aztán a véletlen úgy hozta, hogy három hónapon belül másodszor jöttem munkaútra. Most éppen a Dél-Afrikai Köztársaságba. De tudjuk véletlenek nincsenek, egy csomó olyan kalandba keveredtem, amiért hálás leszek életem végéig. Ezzel Afrika menthetetlenül az életem része lett.

Februárban útra keltem . Csaknem szó szerint az utolsó pillanatig dolgoztam, pakolàs és repülés egyenes járattal Cape Townba.

Az Austrian belejátszott a kártyáimba, így jutányos áron jutottam remek premier classos jegyhez, ott is a legelső sorban, így kitűnően elnyújtozva utaztam. Aztán négy jó filmmel és 11 órával később , az Egyenlitőt átszelve, landoltam. Időzóna : +1 óra . Pompás!

Mivel este érkeztem értelemszerűen éhes sem voltam, mert a gépen egy rakat kaja meg ital volt ( itt jár a pont az Austriannak), így egy gyors zuhany után aludtam, mint tej.

Ilyen remek ágyam régen nem volt szállodában….

A szálloda a városi kis kikötő közelében , egy csomó hangulatos kis bárokkal, üzletekkel, holland és angol történelmet idéző építészettel, de egyben modern részben volt. Úgyhogy kezdeti aggodalmam, hogy esetleg veszély leselkedik rám városi bóklászásaim közepette ( mégiscsak Afrika), azonnal elpárolgott. Jé, milyen jó helyre jöttem ? 🙂 A belváros kanálisokkal átszőtt De Waterkant negyede szemetgyönyörködtető!

Az Óratorony a belvárosban, a De Waterkant negyedben
African Trading Port – az afrikai áruk kereskedőháza a kikötőben.

A szállodai reggeli bár rendkívül bőséges volt, mégis maradtam a megszokottnál: tojás, kis virsli, kenyér, narancslé na meg, illatos, finom presszókávéval és indulhat a felfedezés. Dél Afrikába nem all inclusive-os, henyélős szállodáért jössz … arra ott vannak a pihenőshotelek. Ide kalandért, élményért jönnek az utazók, kalandorok, felfedezők, akik olyanra vágynak, amire emlékezni fognak egy életen át.

1 út : Az Asztalhegy (Table Mountain), szóval a legendák léteznek … Teljesen tisztán láttam a szobaablakból, magas, lapos és a város fölé magasodik. Andrew a hotel előtt már ujjongott: csodálatos napunk van, mindent látni fogsz! Ja szóval oda megyünk fel, csak nehogy felhőbe burkolja magát. Egy lassan, a saját tengelye körül körbeforduló , Svájcban gyártott, ultramodern felvonóval…. persze, mert minden utasnak ugyanaz a látvány dukál. Egy hegyekkel körülvett , védett ékszerdoboz.

Kilátás egy csodálatos, fenséges városra , ahol két óceán találkozik. A hajósok rettegett foka, a négy kilométer hosszan, viz alatt húzódó , alattomos zátonyok és a tépázó szelek miatt :Fokváros azaz Cape Town.

mit lehet itt fotózni? .. minden része szépséges

Innen tovább már csak a Déli-sark van meg a pingvinek. Oda is kellene menni? Vagy mégsem? Még nem tudtam mi vár rám. Mert ugye ott volt “Csupamosoly” Andrew, a könyörtelen kolléga. Ő pedig mindenképpen ragaszkodik szeretett szülővárosa látványosságaihoz.

Andrew-val csak nevetni lehet – pompás ember

Szóval hiába fáradtság, meg hogy szeretnék nézegetni, bámészkodni, lábat nyújtani …. Sajnos nem és nem, te itt “ my Dear “ munkaúton vagy, azaz menni kell. Hát mentem és micsoda helyekre! Köszönet érte kedves Andrew.

2. út: Mert pingvineket látni kell! Na persze, már látom , ahogy öt darab kalandvágyó fekete csőrű átúszott ide! Láss csodát : két órával később, sok kilométerrel arrébb, de ott voltak. Fehér, finom homokos strandok, hihetetlen kék óceán (ami hideg , de jól jött a 35 fok melegben ), és a pingvinek. Afrikaiak. Levegő után kapkodtam. Mi ez ??! Nem egy- két példány, hanem több ezer. Bukdácsoltak a tengerben és bolondoztak a vakítóan fehér homokban.

csodálatos kilátásban van részünk
Afrikai pingvinek

Persze a látványért valamit tenni kell. Bemenni a csöppnyi területre, az iszonyúan vágtázó széllel dacolva. Megtettem. Az orrom, a szemem-szám, a fülem, a hajam és más szabadon hagyott testrészem csurig homokkal. A togyogóknak persze ez semmi. “Látni akarsz hülye gyerek ? Akkor gyere ide , mert én itt lakom !” Hiába volt +35 fok, be kellett öltözni, mert igencsak fájdalmas látogatás. A bőrömről, mintegy ezernyi apró tűszúrásként pattantak vissza a homokszemek. Most bezzeg jól jött a reggel még viccesnek tartott farmerkabát. Aztán ott volt még a fényképezőgép, a teló, amiket rendesen védeni kellett, mert amúgy kuka. Megéri? Hát hogy a bánatba ne?! A látvány amolyan igazi, tátott szájas történet . Itt álltam világ “egyik” végén. Ezért jöttem …. nagy részben a kalandért.

3. út: A Jóreménység Foka– hát igen, itt vagyok végre. Ez az én afrikai álmom. Nagy listás. A kalandregények, dokumentumok és egyéb írások, amiket életem során olvastam, fejben elraktároztam és elmélkedtem róla. Itt van előttem. Csak nem fogok bőgni ? ….

A világítótorony tövéből fotózva : a Jóreménység Foka
A “Jóreménység Foka”, az afrikai kontinens legdélnyugatibb pontja.

Van ilyen. De észre térített a szél . Hát ja, az irtózatos. Azt hittem minden, csupán lazán hozzám erősített cuccot biztonságba helyeztem. A sapkámat nem eléggé. A szél pedig az óceán spanja, tehát közös erővel megszerezték. Járulékos veszteség, mert hidd el, hogy ez nem az a hely , ahol utánakapsz. Minden lépést át kellett gondolni, itt talpon maradni is nehéz , fotóalkalmatosággal egyensúlyozni meg pláne. Kezdtem fáradni az erőltetett menetben, meg szomjas is voltam a hőségben. Aztán eszembe jutott Magellán, aki egy lélekvesztőn kelt át óceánokon vagy a fűszerszállítók Indiából, hogy lámpásként utat mutassanak a többi hajósnak. Akkor én meg mit rinyálok? Ráadásul szárazföldön vagyok.

4. út : Az isteni nedűk– a nagybetűs Bor- nagyon vártam, hiszen az egész családom regényeket mesélt a csodás dél afrikai borokról. Nekem persze a legjobbnak, aki ugyebár semmit sem értek hozzá. Számomra van jó és rossz bor. Afrikában azt mondták: ez pont elég!

Igazi boros vidék, pincészetekkel , nádfödeles házakkal , sok-sok napsütéses órával…Az isteni nedűt a hugenották kezdték honosítani. Nekem tudja fene miért, nagy kedvencem a Chenin Blanc lett. Erre megint mit mondtak az itteni borászok? : “akkor a kedvenc tömény italod a minőségi konyak “ . Ez így van. Hogy honnan tudtàk? A Chenin Blanc hozzá az alapanyag! Megint tanultam valamit .

Annyira csodálatos vidék, hegyekkel, gazdag szőlőkkel, rengeteg napsütéssel
Boroshordók Stellenbosch-i pincészetben

Stellenbosch egyszerűen pazar hely. Azt hittem visszatértem a 16-17. századba . A nádtetős koloniális stílusban épült házak , amelyek középosztálybeli vagy gazdag európai kereskedők birtokában voltak, teljes szépségükben állnak a mai napig. Bármelyik ház látogatható és a korabeli ruhákban pompázó házvezetőnők röviden be is mutatják, mindezt csekély borravaló fejében. Mindenhol tisztaság, rendezettség. Hihetetlen, hogy ez Afrika . Pedig de! Nem tudok más jelzőt mint: fantasztikus és élvezetes!

Bank Stellenboschban

Másnap korai reggeli és repülés 9:20-kor Cape Town-ból a Mangó Airines járatával. Annyira lazák, közvetlenek, hogy bebizonyították, ami az EU—ban elképzelhetetlen, itt természetes :a kapitány (nő) meghívott a cockpitbe, igazán barátságos gesztus .

Ami az EU-ban elképzelhetetlen, itt csupán kedvesség – meghívtak a cockpit-be.

5. Pilanesburg – Nemzeti Park a dzsungel mélyén. Utunk célja pedig Johannesburg helyett Lanseria, egy kisebb magánkézben lévő reptér, így spórolva az úton negyven percet Pilanesburgba. Ide tartottam Ukundu lodge -ba, amit a reptérről bő 2 órával később értem el. Gyors kávé és indulás a szafarira. ( nem pihentem semmit, nem baj talán majd este).

Kilátás a lodge szobájából
SPA a dzsungelben … a lélek és test pihentetésére

6. út: A szafarik – Rövid autózás után igazi National Geografic látványok következtek : vízben játszadozó elefántok, tátogó vizilovak, nyújtózkodó orrszarvúk. A fáradtság, ami erősen rámtelepedett egy pillanat alatt elmúlt, ahogy a vezető egy közeli fotózás alatt csendben megjegyezte: amúgy esélyed sincs elfutni az orrszarvú elől … “csak úgy mondom”.      Mély levegő.. és szépen visszazuttyantam az ülésre. Jobb lesz, ha hallgatok rá.

Esti tisztálkodás

7. út – a Kaland folytatódik – Lassan lebukott a nap, de orrszarvún , zsiráfon, zebrán es rengeteg impalán kívül, csak a nagy fűben pihenő oroszlankölyköket láttam.

Pózolás a fotósnak

Idegesen pillantgattam körbe, mert az anyának valahol a közelben kellett lennie és az autók itt – Kenyával ellentétben- annyira nyitottak, hogy simán beugrik egy ekkora állat. De valószínű messzebb vadászott, így nem tűnt fel láthatáron. A szívdobogásom is helyreállt . Lassan beállt a sűrű, esti szürkület, így poroszkaló módban visszaindultunk a lodge-ba. Aztán minden előzetes figyelmeztetés nélkül padlógáz! Megőrült a ranger? Valamit helyi nyelven hadoválnak, amiből csak azt értettem: simba. Azaz oroszlán. Aztán elindult a hajsza. Itt nincs figyelmeztetés : kapaszkodj, ahogy tudsz, mert a kocsi repeszt veled! A végtelen afrikai sötétben, a szűk dzsungelutakon. Azonnal a belső ülésre kotródtam. Ha itt elér egy becsapódó faág , megszívtad és este nyalogathatod a sebeidet. Aztán észveszejtő lassítás… már alig gurul az autó: előttünk az úton négy oroszlán, egy egész család ballag kimért léptekkel ( biz’ Isten nem a TV-ben megy ) … vadászni mennek,ügyet sem vetnek arra, hogy mögöttük szafari kocsi araszol. Hááát csúcsra járatott adrenalinos érzés, úgyhogy bevallom hiányzik a fotó, de a videó tökéletes (sajnos nem fért ide)

Másnap valami csoda folytán sikerült lekapnom a rejtőzködő vadkutyát :

egy éve nem látták meg a rangerek sem … a vadkutya
Akárcsak egy festmény – egy orsszarvú család az afrikai vadonban

Az orrszarvú család pár méterre tőlem békésen legelészett, akárcsak egy megelevenedett festmény, mindez itt, az afrikai vadonban.

Szóval Pilanesberg pont azt adja az idelátogatónak, amit sokan keresünk : békés természetközeli világot, a magas vörös sziklás dombokat (pont mint az Oroszlánkirályban) ahol a reggeli sárgás napos párában láthatók a nagy szürke elefántok lassan ropogtatva a friss zöldet. Az őshonos akácia ágakat lassú, komótos mozdulatokkal rágcsáló zsiráfok és a magas fűben kicsinyeiket terelgető varacskos disznók hazáját.

Három szép napot töltöttem paradicsomi állapotokban….. Talán itt átértékeljük agyonmodernizált “civilizált” világunkat és persze magunkat.

8.út : Az Elveszett Város – The Lost City. Hogyan maradhatna ki az afrikai “bush” mélyén az Elveszett város (Lost City) vagy szebb nevén Sun City ?. Vagy kétórányira Johannesburgtól. A csodás The Palace olyan élmény, mintha egy afrikai királyság elvarázsolt palotájában lennénk a buja dzsungel mélyén. Ezt mindenki látni szeretné, itt tényleg megfordul a világ, már akinek a budget – je engedi:

Kilátás a King Towerből Lost Cityre
Itt lehet zavartalanul elmélkedni, bámészkodni …
… vagy felrakott lábbal illatos kávét iszogatni

Ha pedig nem, akkor is csekélyke belépőért látogatható SunCity szórakoztató része (quad túrák , zipline, hullamfürdő, gyalogos dzsungeltúrák stb), a gasztro rész pedig külön élmény – mint Dél-Afrikában bárhol, kitűnő dolgokat lehet enni , abszolút megfizethető, vicces áron !

9. út – A hazatérés – Rövidesen búcsút vettem az országtól , hiszen az erre szánt és megadatott felfedező-utas munkaidőm sajnos lejárt …. De vissza kell jöjjek újra : Afrikáért, annak színeiért, illatáért, ízéért, zenéjéért, buja természetért és amit nem lehet kihagyni: a megismételhetetlen kalandért🙂..Remélem lesz rá alkalom idehozni a barátokat, ismerősöket, hogy továbbadhassam ezt a csodát. Vagy továbbgondolni a túrát, megnézni Botswana-t és Namíbiát, vagy bármi mást .. mert azt életben legalább egyszer látni kell az igazi Afrikát!

Tagged : / / / / / / / / / / / / /
%d bloggers like this: