3. rész Új Kaledonia
( részlet az Ausztrália-Új Kaledonia – Fidzsi – Új Zéland utazásból)
Ha felkészülsz a váratlanra, nyertél…
Behajózás : Sydney. Miután megható búcsút vettünk ausztrál barátainktól – vendéglátóinktól, akikkel feledhetetlen pár napot töltöttünk el, amiről itt írtam, beszálltunk a RCI amerikai társaság tengerjárójába, amely reményeink szerint 15 napig az otthonunk lesz.
Nagyon sok tengeri mérföld van mögöttünk, most mégis vegyes érzésekkel léptünk a fedélzetre. 2020-at írunk és Kínában javában tombol a halálos korona vírus. Lassan nincs ország, ahol ne lennének fertőzöttek. A pánikszerű védekezés szinte mindenhol eluralkodott, leginkább a repülőtereken, kikötőkben, zárt vagy légkondis helyeken – az utasokat pedig egy , kissé rémült, álarcos gyülekezethez tudnám hasonlítani – ahol persze minden maszkja egyforma.
az indulás Sydneyből
Miért éppen az én gondosan előkészített, megtervezett utazáson maradt volna érintetlen? Eh, ez csak költői kérdés volt 😊
Egy nappal behajózásunk előtt – már Ausztráliában – jött a mail: a tengerjárókat nem engednek Mare/ Port Ville szigetére, mivel tartanak a fertőzéstől. Mintha Kolumbusz Kristóf és vele együtt érkező konkvisztádorok lennénk, akik anno behurcolták az amerikai kontinensre a pestist és a spanyol náthát. Ezzel pedig bennszülöttek ezreinek pusztulását idézve elő. Ez a változtatás engem elszomorított, de mennyire elkeseríthető lehet a lakosoknak, hiszen nekik a bevételi forrásaik nagy része az idelátogató turistától függ.
Na de nem kesergünk : csupán egyetlen helyet hagyunk ki útvonalunkból, amivel még tudunk élni. Szóval akkor hurrá, tengerre fel!
Ott, akkor még a legvadabb álmomban sem gondoltam, hogy a hajó néhány óra múlva kurzust vált és Caledonia ill. Fidzsi után, Vanuatu helyett Új Zéland felé veszi az irányt .
Ezzel csupán az a hangyányi gond akadt, hogy ide nem volt vízumunk. Nos, ez már ugye kaland! De mint mindig, most is bizakodó voltam. Hittem, hogy ez oldódni fog. Igazam is lett .
Új Kaledonia- a francia éden. Nouvelle Caledonie franciásan , ahol az őslakosság kanak és melanéz, valamint ezek keveréke. Ázsiai utazásaim során hozzászoktam az éktelen koszhoz és a szemét különös tárolásához, éppen ezért döbbenten láttam a kikötő, Noumea parádés tisztaságát. “This is no Asia”. Színes, pálmafás buszok, amik az utasokat a kapott karkötő színe szerint szállítják. Ezeket a kikötő termináljában lehet pár USD ért megkapni, mármint buszjegy gyanánt. Így az egész napos fityinges csavargás biztosított. Amolyan óceániai “hop-on” busz.
a színes buszok 
Dimbes -dombos utak
Mi a Tjibaou center akartuk látni, ami a melanéz / kanak őslakos kultúrát öleli fel. Sajnos a belépéskor vetített film csak franciául megy – persze mi voltunk az egyetlen nézők és a világon semmit sem értettünk a filmből, viszont a felvételek érdekesek voltak. Utána erős benyomásokkal telve sétáltunk a sok ösvényes, paradicsomi helyen.
A kitaposott kanyargós utakon, amelyet nagyon vékony ágú, fenyőszerű fák szegélyeztek, vadregényes helyek bukkantak elő. Mellettük bandukoltunk le a kék minden árnyalatát felvonultató tengeröbölhöz. Ezt azonban néhány helyen, csak kissé bukdácsolva, gázolva tudtuk megtenni a mangrove fák között. De mivel a hőmérő felkúszott 38*C fokra, egy rövid gasztro élmény után (a hűsöléskor akadtunk össze néhány helyivel, akik szinten ide tartottak – kávézni, beszélgetni vagy kulturálódni ), megint úton voltunk.
A strandolás
Ezúttal a Citrom öböl (Lemon bay) fele vettük az irányt. Semmi kétség a hazaiak kedvenc helye…. A strand tökéletes, nincsenek napernyők, viszont vannak hatalmas őshonos fák, magas pálmák amelyek árnyéka igen jól jött ilyen melegben. A Korall tenger kristálytiszta kék vize csaknem 28*C volt , így nagyon nehezen vettünk búcsút késő délután. Minden percet és lehetőséget kihasználtunk, hiszen tudtuk Kaledoniában több sziget sajnos nem enged be minket ( hogy a fene esne ebbe az átkozott coronavirusba). Ennek ellenére határtalan volt az örömünk, hogy mindennek részesei lehettünk.
Citrom öböl 
Egy megindító pillanat…
a párom mindenhol vásárol (és postázza is ) képeslapokat . Itt is ez volt a terv, azonban helyi pénzünk nem volt. A melanéz eladó hölgy nem igazán tudta mit kezdjen sem az amerikai, sem pedig az ausztrál dollárral. Rövid tépelődés után, legyintett, kivette a saját (!) tárcájából a pénzt, bedobta a bolti kasszába, majd mosolyogva átadta a képeslapot, egy csókot dobott a párom felé jelezve, hogy megoldotta a dolgot. Majd ezután a számára értéktelen világvalutát bocsánat kérően visszaadta, hogy sajnos ennek “mon petit “ (kicsikém) amúgy sincs értéke . Csodálatos emberek vannak a világon ….
Az időjárás
Nos itt, Kaledoniában szezonnak számít a okt – dec. száraz, meleg évszak , jan.-marc. meleg, csapadékosabb hónapok ( ami a ciklonok hónapja is) … fantasztikus hely és egész évben látogatható, még ciklonok ellenére is pompás úticél. A többi óceániai szigettel ellentétben itt jobboldali közlekedés van – ami autóbérlésnél néhányunknak előnyösebb. Aki ide készül, annak javaslom a szállást mielőbb lefoglalni, mert igencsak kedvelt üdülőhely a franciak, ausztrálok, de az amerikai utazók körében is. Nyilván elővételben jutányosabb is.
New Caledonia után a hajó kelet felé vette az irányt. Mi pedig tudtuk, hogy kb. két nap hajózás után elérjük Fiji-t a paradicsomi szigetet. Vagyis a Csendes óceán kellős közepén leszünk, a “mélykék semmiben”. Várakozva, izgulva és eltelve Nouvelle Caledonie csodálatos képeivel folytattuk utunkat. Az egzotikus hangzású Fiji pedig sokkal többet adott, mint valaha is hittük, de erről már itt olvashatsz.
