Mascarenhas szigetek – Mauritius és az “aprószentek”

 

Kilenc év telt el. Most megint itt várakozunk csapatommal – bár az utazás teljesen más jellegű lesz- mégis van bennem csekély aggodalom. Sok évvel ezelőtt úgy hagytuk el az Egyenlítő és a Baktérítő közötti , a trópusi égövbe tartozó aprócska egzotikus szigetet, hogy mindegy hogyan, csak legyünk európai földön,. Aztán majdcsak valahogyan lesz….

DSC_0456

Akkor az én szeretett társam súlyos napszúrást kapott, amely irtózatos lázrohamokkal, teljes testi gyengeséggel és kimerültséggel járt. Otthon is több hétig tartott a felépülése …. Most pedig megint itt téblábolunk. Részemről egy kicsit szorongva, pláne a hatalmas Airbus előtt, amely teljes kapacitásban 517 utast szállít egyszerre. Méltó ellenfele a Boeingnek.

De ugye bizakodó vagyok és tudom, hogy jól le van szervezve minden és mindenki rendben lesz. Novemberben érkeztünk, 29 *C-ba, 87% páratartalomba. Rajsh, hindi barátom várt a reptéren. Hosszú évek óta nem láttuk egymást. A találkozás megható pillanatai (ölelkezések, meleg kézszorongatások), után berakják csomagjainkat a kisbuszba. Az ablakon keresztül. Ami persze sziszifuszi munka. Az ilyen és ehhez hasonló furcsaságokat meg sem próbálom megfejteni. Ez itt így működik és kész. Ahogy egyre beljebb haladunk az egzotikus sziget belsejébe csak ámultunk, hogy micsoda gyorsforgalmi úttal lettek gazdagabbak a helyiek, vagy inkább az ideérkező turisták. Persze amikor az elmúlt napok időjárása került szóba, egykedvűen közli, itt mindig egyforma😊.

Az Alexandra kilátó

Bár a hely nem az olcsóságáról híres, mégis ragaszkodtam a Trou aux Bichez partjához, amely kilenc évvel ezelőtt annyira elvarázsolt. Strandját a sziget legszebbjeként emlegetik, már csak azért is, mert itt sokkal kevesebbet esik, mint a keleti parton.

Trou aux Bichez -strand

Ja, hogy miért is? A sziget belsejében nemcsak rendkívül buja természet , hanem égbenyúló, magas hegyek is vannak, amelyek árnyékot vetnek a keleti part szépséges fövenyeire és így hamarabb is “nyugszik le a nap”.

A szállásunk bejárata

Szállodánk kb. 3 perc sétára van a szépséges strandtól, ahol finom homok és a csodás kék-tűrkiz minden színében játszó áttetsző víz már szinte giccses.

A csavargós szigettúráink és a kipróbálásra érdemes, helyi gasztronómia miatt jó választás a félpanziós ellátás. Tehát érkezéskor vacsorával indítottunk. A szálloda managere Armand pedig mosolyogva fogadott, sűrű elnézések közepette, hogy érkezésünkkor nem volt jelen. Tényleg rendkívül melegszívűek az itt élők.

Este aggodalmasan kémleltem az eget , a sűrű, gomolygó esőfelhők tornyosulását. A csapaton is láttam, hogy nem egészen ezt várták. A másnap is pihenéssel telt, a felhők szintén megmakacsolták magukat, így nem tartottuk fontosnak, hogy agyonolajozzuk testünket . Estére viszont, barnás- pirosas-pecsenyés színekben pompáztunk. Mindez nem meglepő, ha az Egyenlítő közelében utazgatunk.

a sziget eldugott részei

Ill”e Cerfs avagy a Szarvasok szigete- ahhoz, hogy eljuss ahhoz a kikötőhöz, ahonnan a motoros csónakok indulnak, át kell verekedned magad a sziget túloldalára. Mert hiába a rövid távolság, az utak és sűrű forgalom hagynak kívánnivalót. Érkezéskor rövid francia magyarázat következik, aztán becuccozunk a mogorva fickó csónakjába. A “csőre töltött “ telefonok, kamerák villámgyorsan visszakerültek a helyükre, mert a “captain “ eszeveszett sebességre kapcsolt és kellemes hajókázás helyett, egy percen belül az görcsösen kapaszkodtunk a hajó oldalába . Kb. 20 perc múlva a széltől kicsit megcibálva értünk partot. Az érkezés enyhe csalódás volt, hiszen a valamikori érintetlen, csodálatos tengerrel ölelt fehér homokpadok helyett, most itt két munkagép dolgozik, hogy feltöltsék az átfolyásokat. Azonban, rövid tanácstalan ide-oda cuccolás után végül néhányan elindultunk felfedezni a sziget eddig nem látott részeit. Felfedező utunkat siker koronázza gyönyörűséges és csendes a partok, meleg simogató víz – ugrándozunk, bolondozunk a türkiz minden árnyalatában pompázó óceánban. A kezdeti csalódásból az egyik legélvezetesebb túra lett.

Csakúgy, mint a sziget csücskében elkészített ízletes ebéd : ami sült csirkéből, tengeri halból és salátából állt. Persze nem maradhatott el a helyi rum, kávé és üdítő . Mindezt egy hevenyészetten felállított “tábori” konyhában elkészítve. Igazán pompás !

Ebéd után csónakba szálltunk, majd miután elhagytuk a szépséges tengeröblöt, elindultunk tengerbe ömlő édesvizű folyón felfelé. Óvatosan manőverezve a vízből kibukkanó sziklák között, felértünk egy kb. hat méter magas, bővízű vízeséshez. A mai nap igazán változatosra, de mindenképp emlékezetesre sikerült.

Port Louis, a főváros – a helyi buszozás érdekes élmény , azonkívül, hogy gyors és olcsó. Egy fél napot arra szántunk a laza, bámészkodós városnézésre. A 25 km-re fekvő kikötőváros sokat vesztett a holland, angol majd francia kereskedőflották megállójának középkori világából, de a zajos, kiabálós és nagyon nyüzsgő indiai-, kinai-, muszlim-, kereskedőnegyed hűen tükrözte azt a multikulti világot, ami a szigetet jellemzi. A halmokban rakott utcai áru, ahol mindenki egyfolytában kiabál, alkudozik vagy éppen elad. Nem kevésbé volt érdekes a központi piac, ahol ugyanúgy találtunk pompás zöldségeket, egzotikus gyümölcsöket vagy messziről illatozó fűszereket és csábító vaníliát. Láttunk érdekes hal és húspiacokat : sertés, marha, vadhús -és a tengeri fogások pompás példányait felvonultatva. Mindez frissen kínálva. Az érzékeny orrú és fülű turista inkább maradjon a szálloda biztonságában. Nekünk nagyon tetszett.

Mivel a nap délben már erősen pirított, úgy döntöttünk visszatérünk és a tengerparton keresünk védelmet a pálmák árnyékában.

South Tour ( déli túra ) – a helyiek csak így nevezik, persze ennek is van több változata. Korai indulás és késői érkezés és amit láttunk a Chamarel vízesés, a Hét színű föld vagy akár az Alexandra kilátó.

Chamarel vízesés -Szaraz évszakban kevés vízzel
Az óriás teknősök hazája – igen békés teremtmények

Kihagyhatatlan a hinduk csodálatos zarándokhelye a Grand Bassin, a világ második legnagyobb Shiva szobrával.. De kóstoltunk rumot és ettünk egy szörnyű drága és ehetetlen ebédet. Minden jó szervezés és óvatosság ellenére, néha van, hogy ráfutunk ilyenre is . Ám a kaja feletti nyűgösségem valami egészen másnak az előszele volt. Másnap magas lázzal ágynak dőltem, minden ízületem, végtagom fájt és úgy láttam a kórság néhány napra biztosan “velem marad”. Szóval akárhogy is, ezt oldani kell.

De mint már említettem, mindig is bizakodó voltam. Most éppen a gyors felépülésben bíztam. Aztán, mint már oly sokszor, a szerencse megint mellém szegődött a bajban. Mégpedig nagy szél és hullámok formájában 😊. Pont a szeles időjárás miatt egyáltalán nem vagy csak nehezen elérhetők a Mascarenhas szigetek egy része – így jó pár nappal tolódott a következő túra. Reméltem addigra a szél, a tajtékzó hullámok, de leginkább a betegség és a láz is már a múlté lesz. Így is lett.

Indiai óceán -nagy játszótere a vízi teknősöknek, delfineknek. Néhány csupán búvármaszkkal merülő bénázónak, mint pl. én, életreszóló élmény a találkozás velük.

Megérinteni nem szabad, de velük úszni igen (foto: utastársunk EJ)

Egyik nap aztán autóbuszra “pattantunk”, hogy meglátogassuk a Föld déli féltekéjének egyik legrégebbi botanikus kertjét – Pamplemousse-t (franciából leforditva: grapefruit-ot jelent), A gyömölcshöz ugyan nincs sok köze, viszont egy séta a szépséges, egzotikus növények között nemcsak a szemet gyönyörkedteti, hanem a lelket is lecsendesíti. Ki ne hagyjátok, ha itt jártok.

Katamarán túra – nagyon vártuk . Sötét felhők borították az eget és se híre se hamva a napsütésnek. A öt fős legénység igyekezett gyorsan átszállítani minket a karcsú, dupla testű vitorlásra. A kapitány gyors eligazítást tartott előbb francia majd angol nyelven. Figyelmeztetett többek között kb. az út felétől fellépő nagy hullámzásra és tengeri betegségre. A hajó egyik utasának szerencsétlenségére bizony “visszaköszönt” a reggelije, de mi csallóköziek rendületlenül bírtuk a kiképzést.

A metsző, hideg szélben, szakadó esőben, agyonázva egy nyitott hajótesten hánykolódva szomorú látványt nyújtottunk és nagyon fáztunk. Igyekeztünk minden mozdítható holmit magukra szedni, hogy kevésbé érezzük a metsző hideget. De ahogy mondani szoktuk: mert kalandnak lenni kell, így továbbra is bíztunk a jó szerencsében. És nemhiába ! Egy óra múlva elértük Coin de Mire sziget hatalmas madár lakta, égbe meredő fekete sziklafalát. Mintha csak egy láthatatlan válaszvonalon suhantunk volna át, felragyogott a nap. A következő háromnegyed órában pedig sikerült megszárítkoznunk a pompás napsütésben. Nem messze tőlünk, ahogy lehorgonyoztunk a két sziget (Gabriel & Flat ) között, egy csapat viháncoló ráját pillantottunk meg. Tagadhatatlan, de egy földi paradicsomba jöttünk, hacsak néhány órára is .

A kaja, ami a helyi tipusú barbecue-ból, csirkesültből és flambirozott banánból állt, beletalált a tengeri vándorok farkaséhségébe. Aztán előkerült a gyümölcsszeletekkel bolondított hazai rum- elég az hozzá, hogy visszafelé végigtáncoltuk az utat – hullámok ide vagy oda – letoltunk egy jó bulit. .

Az éden egy darabja

Két csodálatos hét, amiben voltak felejthetetlen és nehéz órák, volt nevetés és hallgatás, ahol volt néhányunk számára kitűnő és egzotikus, másoknak viszont “ehetetlen” gasztronómia, voltak kulturális kavalkádok, kicsit titokzatos vallások, hindu paptól kapott áldás, kalandos barangolások. Szemet- s szívet gyönyörködtető helyek és percek. Hálás vagyok minden utazásért, minden pillanatért, amit láthatok és kicsit szomorú, hogy nem minden családtagot, barátot hozhatok ide, hogy megnézhessék a világ ezen elképesztő részét. Ezért is születnek ezek az írások, hogy egy kicsit, legalább ilyen formában, velem utazzanak és az én szememmel lássanak. Merci Mauritius !  

Tagged : / / / / / / / / / / / / / /
%d bloggers like this: