KENYA – szafari és óceán

Igy utazunk mi

     Indulás – 2018 október 24.-én keltünk útra csapatommal, amely korosztályt tekintve széles skálán mozgott, mert az utazók között volt éppúgy  7, mint 60 éves is. Tehát 19 ember vágott neki a nem mindennapi kalandnak. Nagy köszönet jár nekik, hogy velem tartottak a kalandos utazáson és zokszó nélkül bírták a gyűrődést.

zsir8f

Komoly felkészülés előzte meg az utazást: oltásokat kaptunk és a malária elleni gyógyszerek egyaránt a bőröndbe kerültek, de mivel szegénység sújtotta országról van szó, így bepakoltunk rendesen – eleve olyan repülős társaságot választottunk, amely akár a 46 kilós csomagokat is térítés mentesen szállítja. Leginkább olyan dolgokat, amikhez nehezen jutnak hozzá az afrikai gyerekek: füzetek, kifestők, tollak, ceruzák, cukorkák, ruhaneműk. Azonkívül Andinak, csapatunk tagjának köszönhetően, színes táskákat töltöttünk meg  kicsiknek, nagyoknak szánt, igazán szép holmikkal. Fogalmunk sem volt arról, hogy egyszerű adományaink, micsoda örömet váltanak ki. Ez volt utunk talán legmegindítóbb pontja.

45649341_173337600287113_2147775224739790848_n
pár perces megálló ….. döbbenten láttuk, hogy a gyerekek kincseiket egymás között elosztják

   Érkezés – kora hajnali órákban, vizes leszállópályára, szakadó esőben, de azért bizakodva, hogy majd reggelre mindez a múlté lesz. Tévedtünk. Ahogy abban is, hogy bőröndjeink, adományaink a csomagszállító szalagon lesznek. Közel háromórás reptéri tortúra következett, papírtöltögetés – mert számítógép majd egyszer lesz . Mondják, talán másnapra megérkeznek  csomagjaink. A reptéri személyzet mosolyog és mondogatja : “Hakuna matata” azaz “nincs gond”.  Akkor még nem tudtuk, hogy ez a szuahéli mondat mindennapjaink részévé válik. Fáradtan, álmosan, de azért mosolygósan becuccolunk a kissé lepukkadt kisbuszokba. Irány a szálloda.

Ha azt hiszed, hogy fel tudsz készülni egy afrikai szegény országra az európai kényelemből, óriásit tévedsz. Várakozással teli csevegésünk a buszban néma, fojtogató döbbenetté változott, ahogy egyre beljebb haladtunk Mombasa belvárosa felé, romos utak, az esőnek köszönhetően hömpölygő, vörös sártenger, mezítlábas, taligát húzó teherhordók, koszos, husángokból összeeszkábált toprongyos piac és vastag, rácsos ablakok a rothadó viskókon. A mély kátyús utakon szorosan egymáshoz préselődő, reklámokkal teleragasztott matatuk (helyi kisbuszok), amelyben csuromvizes helyiek ücsörögtek összezsúfolva ….  Végignéztem a szótlan, ledöbbent csapatomon: Istenem, hova hoztam őket?? DE ők tapasztalt utazók, bírják a gyűrődést, úgyhogy majd oldjuk  – mindig is bizakodó voltam :).

A szálloda – mindössze 15 kilométerre a reptértől, egy nagyíves, őrök vigyázta, fekete kapu válassza el a külvilágtól. Aztán belépsz a helyre, amely  – a túrát leszámítva- csaknem két hétig az otthonod lesz. A neten mindent megnézhetsz: a strandot, szobákat, kaját … egyet nem tudsz keresni a google-n, hogy milyen kapcsolatod lesz az ottaniakkal. Nos ezen a ponton kezdett Kenya olyan lenni, amit sehol máshol a világban nem tapasztaltam: a végtelen kedvesség, segíteni akarás, az állandó mosoly. Ez pedig nekünk, a fáradtan, izzadtan, csomagok nélkül megérkezett, szomorú utazónak szólt. “Nem baj madam, majd holnapra itt lesz a csomag” vagy  “Madam hakuna matata, holnapra minden szebb lesz” , “Nagyon örülünk madam, hogy itt vannak, mondja meg a csapatnak, hogy készen vannak a szobák, pihenjenek, ha szükség van valamire segítünk , holnapra minden jobb lesz …  és igen madam, az idő is, itt ilyenkor mindig szép idő van” “Hakuna matata madam” … Micsoda hely ez, ahol fél országnyi ember nyomorog, kis motyójukból élnek és engem, az elkényeztetett európait biztatják, hogy minden rendben lesz?! Tudnak valamit. Olyasmit, amit nekem/nekünk tanulni kellene. Leginkább azért, mert másnap délután érkeztek a bőröndök, elállt az eső, kisütött a nap, mindenki mosolygott és mi boldogok voltunk, hogy itt lehetünk. Ja tényleg: hakuna matata.

45638250_2261029704133735_8201263283190104064_n
a szálloda egy része
45596909_1534157490020705_1674361415156105216_n
az Indiai óceán egy szelete
45752360_776810882686508_5112969101995671552_n
afrikai hangulat, estefelé

A szafari – a szó szuahéli nyelven utazást jelent, és ezt túránk során megtapasztaltuk. Néhány nap tengerparti pihenés után megérkezett a négy, erős Landcruiser terepjáró, négy igen jól képzett vezetővel, nyomkeresővel. Kora reggel pedig nekivágtunk az ország belseje felé vezető útnak. A túrát még az irodából gondosan megszerveztem, hiszen helyben is foglalhatsz “safarit” kisbuszban összepréselődve, zötykölődve, botcsinálta vezetőkkel. De mi látni akartunk, persze sokat és megélni az igazi szafarit. Vezetőink pedig úgy mondták, “ha szerencsénk lesz”. Hát lett.

45679786_939984572859781_8439245660124872704_n1-e1541698136724.jpg
A képen a négyből három Landcruiser, csapatunkkal

 A Tsavo Nemzeti Park a kontinens egyik legnagyobb parkja, óriási vadállománnyal. A tőle jóval kisebb Taita Hill, ahonnan az első cserkelést indítottuk, szintén  bővelkedik vadakban. Még utunk elején elhatároztuk, hogy szeretnénk látni, fotózni a nagy Ötöst (Big Five): azaz oroszlánt, afrikai elefántot, kafferbivalyt, leopárdot és orrszarvút. De júliusban 11 orszarvúból 8 elpusztult, így erre kevés esélyt láttunk.

45638677_1979814342102817_7274656395822104576_n.jpg
Damiano, jómagam, Sudi, Nick és a gugoló Lorenzo

Napnyugtatkor már terepjárónk nyitott részéből figyelhettük az oroszlánok támadását egy fiatal kafferbivalyra. Torkunkban dobogott a szívünk, hiszen a támadást követően dübörögve elindult a felbőszült hatalmas csorda és mérföldeken át hajszolták az oroszlánokat … Hát ja, ez nem National Geografic adása, hanem ez itt élőben megy, hogy kezedben a “beélesített” fényképezőgépeddel, a kocsi ülésén állva, az afrikai esti szellővel arcodban meglásd a vadat.  Bárhogy is, a fekete kontinens színei, egyedei, hangjai már első este rabul ejtettek minket.

DSC_0897
Közeledtünk a kafferbivaly csordához
DSC_0727
Csendben haladni, nem egy könnyű feladat

A reggeli “cserkelések” korán indultak, – ilyenkor csak egy gyors kávé fért bele -hatkor vadkeresés, ami igencsak izgalmas. Próbáltunk versengeni nyomkeresőinkkel, sajnos teljesen esélytelenül. A párducokat  – amelyek teljesen beolvadtak környezetükbe  – még vadásztávcsővel is percekig kerestem, vezetőink pedig szabad szemmel, lazán kiszúrták. Reggel kilenckor vissza a szafariszállásra, után következett a jól megérdemelt, bőséges reggeli, pihenés majd ebéd és délután pedig újra útra keltünk, hogy felfedezzük a parkok akár legeldugottabb részeit, vadjait is. Akárhogy is minden utunk alkalmával állatok vonulását vagy akár élelemszerzését láttuk. Én pedig, ahogy azt első nap Nicknek megígértem, próbáltam a szuahéli nyelvet belapátolni a fejembe. Nem volt egy könnyű menet. Másnapra viszont tudtam vizet, élelmet kérni, az állatokat megnevezni, na meg persze egész napos túra után jó éjszakát kívánni.

Az első szállás (szafari) – magas lábakon álló, henger alakú, madárodúszerű  építmények, amelyeket között függőhídon közlekedtünk. A központi részében van az étterem és a bár nagy, nyitott terasszal, ami kitűnő rálátást biztosít az itatóhoz zarándokoló állatokra.  Embernek viszont a nyílt terepre kimerészkedni életveszélyes.

45637713_361467701261238_6540450561412562944_n
Salt Lake Lodge
45679793_376782333061575_452718973524377600_n-e1541707775992.jpg
Moszkitóháló nélkül le sem feküdtünk
DSC_0757
Kitűnően felszerelt, nagyon tiszta, kényelmes szobák
DSC_0759
Tévé nincs, de minek is legyen, ha körbevesz a természet

A másik szállás (szafari) – Miután a sikeres vadlesek már utánunk voltak Taita Hillen, reggeli után összecsomagoltunk, becuccoltunk a terepjárókba és megint, sokadjára úton voltunk. Most a legendás, a 19 ezer négyzetkilométeren elterülő természetvédelmi  terület, a Tsavo East része felé vettük az irányt. Itt a szállásunk merőben eltérő volt, amolyan igazi Agatha Christie- féle afrikai helyszín, igazi szafari sátrakkal, csupán pár méterre az itatóknál álldogaló impaláktól és antilopoktól. A látvány egyaránt volt lenyűgöző, romantikus és egyben vadregényes.

45682608_281210245834106_7500412718852079616_n
Szafari sátraink
45674005_788164134852497_2804160576777879552_n
Moszkitóháló az ágyak része, fürdőszoba sem hiányzik
45711726_254541075416776_6710064296014905344_n
A étkezősátor szafari módra – igazán hangulatos

Tsavo-beli tartózkodásunk alatt volt idő, amikor rendületlenül róttuk a mérföldeket fáradhatatlanul, mégsem jártunk kezdetben sikerrel. Néha feltűntek antilopok, zebrák vagy éppen keselyűk köröztek egy-egy elhullott állat teteme fölött.   A legnagyobb vízgyűjtő közelében hemzsegett a több ezer, különböző nyom, nagy állatot mégsem fedeztünk fel.

DSC_0736
Vadkeresés

Napnyugta pedig erősen közeledett, a fények pedig ilyenkor a legtökéletesebbek a fotózáshoz. Már majdnem feladtuk, amikor megláttuk őket: a vörös elefántokat. Nevüket a vörös sárról kapták, amiben szívesen hemperegnek, így védve magukat a perzselő afrikai naptól. Mint hatalmas termeszvárak néha mozdulatlanul, helyenként fejüket ingatva álldogáltak. Testük a lebukó nap fényében még vörösebbnek hatott. A látvány annyira lenyűgöző volt, hogy mindannyian mozdulatlanul bámultuk őket, aztán lassan felemeltük a gépeket, hogy megörökítsük a vissza nem térő pillanatot. Csak később vettük észre, hogy szafari sátraink, alig pár száz méterre vannak az elefántok kedvenc helyétől.

45591748_742101372798543_4494485466250215424_n
háttérben a szállásunk

Vezetőink ott kint az afrikai végtelenben, csodálatos utazásunk végakkordjaként előszedték a behűtött pezsgős (!) üvegeket, mondván koccintsunk a sikeres szafarinkra – ez igazán megható, még számomra is váratlan pillanat volt.  Keserédes percek voltak ezek, hiszen tudtuk hogy másnap visszatérünk a civilizációba.

Mielőtt a zárszóhoz érnénk felsorolnám milyen állatokat láttunk, fotóztunk, filmeztünk, amikről a beszámolóban nem  vagy csak röviden tettem említést: zebrák, zsiráfok, oroszlánok, antilopok, oryxok, impalák, majmok, kafferbivalyok, leopárdok, afrikai elefántok, koronás daruk, keselyűk és megszámlálhatatlan madárfaj. Külön ajándék volt vezetőinktől, hogy az Oroszlán Szikla tövéből láthattuk Kilimandzsáró hófedte csúcsát.

Visszatérés édenbe – mert a tengerparti szállásunk tényleg az volt. Kevés szó esett eddig a szállodáról, ezzel nem szoktam foglalkozni, mert az a turista “dolga”. De most muszáj. Ilyen kedves, hozzáértő, figyelmes, de leginkább mosolygó és segítőkész emberekkel  (itt nem írom, hogy személyzet, mert azt megalázó lenne) soha, de soha életemben nem találkoztam. Két hét után sem tértem magamhoz. Esténként olyan programok, hogy ejha! Ja és a hangulat …. egy idő után azt mondod, egy évben legalább egy hetet itt szeretnél nyaralni. Külön fejezetet érdemel a gasztronómia, ami olyan fenomenális volt, hogy egyfolytában bókoltunk a szakácsoknak, nagy – nagy köszönet a munkájukért ..

Legyen itt néhány kép róluk, csapatunkról és a szállodáról  …. Hakuna matata. Asante sana Kenya !

%d bloggers like this: