Ha visszatekintünk a 70-es évek televíziós válogatásaira vagy a akár a “Ki mit tud” legendás versenyeire, nincs felvétel, ahol a zsűritagok vagy akár a közönség ne dohányozna. Tagadhatatlan hogy a 70, 80, de még a 90-es évek eleje is igencsak kedvezett a dohányzóknak, úgymond sikk volt füstölgő rudacskával mászkálni.Hölgyek esetében kimondottan divatos volt hosszú cigarettát szívni, míg a férfiaknak határozottan macsós külsőt kölcsönzött. Na jó, Woody Allan akkor sem lett volna macsós, ha két cigit szív egyszerre. De a nagy többség kezében a divat és sikk miatt volt cigaretta. Aztán következett az extrém, azaz tiltsunk be minden dohányzást, drágán add a cigarettát, de aki cigizett az nagy részben hű maradt a szenvedélyéhez. Csupán többet kellett elvonni az otthoni költségvetésből. 2010-ig odáig ment a cigi és dohányos utálat, hogy csaknem mindenhonnan kitiltották őket, még a nyilvános helyekről is. 30 év alatt annyit változott a “sikk”, hogy a dohányos nemcsak megtűrt lett, hanem egyenesen kitaszított, másodrangú polgár.
Így annak, aki cigisként a világot járja, nem árt tudni, hogy vannak helyek ahol szívesen látott vendég. Bár az angolszász országokban csaknem mindenhonnan kitiltották őket, azonban szívesen látott vendégek Anglia híres strandján Brightonban:
Persze a reptéri várók sem mindenhol vannak üvegkalitkákkal felszerelve, de egynéhány kimondottan teret ad a dohányosnak, akinek nem kell kulturálatlanul, bűzölgő hulladékkal teli konténer mellett, lopva néhány slukkot megejteni, persze izgulva hogy nem büntetik-e meg.
Persze tudjuk, hogy nemcsak a nyilvános helyek, éttermek, bárok, stb. kerültek a dohányosok számára tiltólistára. Ha utazunk, különösen érdekes, hogy sok hotel (inkább a jobb kategória) eleve a légkondi miatt nyithatatlan ablakokkal látja el a szobákat (és persze füst-és tűzriasztóval). Na ezek a szállodák a dohányosok rémálma. Míg lekászálódik akár a 10.emeletről, eltart egy ideig.Az utcán a hotelbejárathoz sem raknak cigis konténert, megint csak marad a tisztes távolságban, lopva elszívott cigi. Inkább egy kis panzió, ahol van balkon és akár pizsamában is lehet cigizni.
A bűnbarlangokban pedig kimondottan szeretik a cigiseket. Például a kaszinókban rosszul venné ki magát, ha a cigis játék közben az ajtó elé küldenék rágyújtani. Pont hasonló elgondolásból nincs óra sem a falon, sem ablak, mert így követhető lenne a helységben eltöltött idő.
Az olyan országok, mint Thaiföld vagy akár Törökország, nagyon valószínütlen, hogy valaha, Kanada vagy Ausztrália szintű intézkedéseket vezetne be.
Cigarettás lévén, nem nagyon értem a nem cigisek utálatát felénk. Nem szoktam zavarni őket, rossz közérzetet okozni, sőt ez a cikket sem dohányozva írom. Viszont tudom, hogy cigizés közben lehet ismerkedni, mert eleve kirekesztettek vagyunk – sőt barátkozni, rendkívül értékes információt szerezni. Remélem a kis kávézókat nem tiltják le mindenhol, mert ott kimondottan jó egy cigi mellé egy finom feketét meginni és kellemesen, baráti társaságban, akár nem cigisekkel is elbeszélgetni.
You must log in to post a comment.