Egy igazi utazás – bakancslistás történet

Most nem az okoskodó, külföldi tapasztalatoktól hemzsegő “úti tanácsadás lesz”. Nem is jótanácsokkalellátó bejegyzés vagy hosszadalmas útleírás, hogy én hogy valósítottam meg egy álmot. Szóval nem ez lesz. Egy igaz történet következik, amely egy hajlott korú utazóról szól.

Freya-Stark-in-Jebel-Druze
Kalandorok vagy felfedezők? A lényeg: utazók

Egyiptomi utazás …

Tegyük csak a szívünkre a kezünket, hányan vagyunk akik – pláne most, Egyiptomot veszélyessé nyilvánították – az országról lekicsinylően nyilatkozunk, ahol már “mindenki” járt és kommersz, baksisért nyújtózkodó, viccesen pedig a fáraó átkával sújtott desztinációnak tartják.

Évekkel ezelőtt találkoztam egy idős emberrel, a nyolcvanas éveinek ez elején járt. A bakancslistáján Egyiptom szerepelt a legfőbb helyen. De tényleg, ahogy kell Nílusi hajózással, Karnak-i templommal, Királyok Völgyével,  szóval pont úgy, ahogy Agatha Christie megírta, csak gyilkosság nélkül. Hogy miért is várt eddig az utazással? Íme a története, amely szolgáljon okulásul vagy jó példával mindenkinek.

Fiatalemberként hajtotta a pénzt, egzisztenciát, biztos hátteret teremtett és attraktív helyen szép házat épített a családnak. Csak utazni nem utazhatott, azt a rezsim nem engedte. Így az egyetlen fiának klassz tanulási lehetőségeket biztosított, aki később “hálából” kockára tette a szülei teljes vagyonát s annak rendje módja szerint el is vesztette. A bácsi és a neje megöregedett és már  nem ment az újratervezés.

Ezért a szép nagyvárosi házból vidékre egy kis parasztházba költöztek és keményen spóroltak, hogy legalább hetven évesen elmehessenek az álomútra. Naponta tervezgették, hogyan-milyen legyen az utazás.  Ám az élet nem volt partner a tervezésben: felesége súlyos beteg lett és állandó ápolásra szorult. Az öreg mellette volt, 10 éven át odaadóan gondoskodott róla, míg végül a néni csendben meghalt. A bácsi pedig egyedül maradt a csaknem feledésbe merült, porosodó bakancslistájával. Akkor eldöntötte, nincs mire várakoznia.

Találkozásunkkor megkérdezte tőlem: gondolja, hogy  túl öreg vagyok az utazáshoz? A kérdés megrendített és a őszintén válaszoltam : Soha nem vagyunk öregek az álmaink beteljesítéséhez , ebben biztos vagyok. A bölcsek azt mondják, ha lemondunk róla, akkor meghalunk. Talán így van, de ha mégsem, akkor is jogunk van örömszerzésre, amit egy rövidebb -hosszabb ideig tartó helyváltoztatás adhat.

Hihetetlen jó érzés volt látni, ahogy a munkától agyongyötört, remegő kezében tartja utazási papírjait és boldogan mosolyog.

Kívánom, hogy mindannyian ilyen boldogan keljünk útra.

egyiptom_giza
A Gizai sfinx

 

 

Tagged : / / / / / / / / / / / / / / / / / /

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

%d bloggers like this: