Bortúra – tortúra ?

Manapság rendkívül nagy érdeklődés övezi a a borfogyasztást. Persze kulturált módon, hiszen nem arról szól, hogy essünk neki, aztán igyunk ami kefér a csövön. Bárhogy is van a borkóstolás kultúráját sokan poharazgatásként művelik, ám van közöttük  azonban egyfajta azonosság is. A hely. legyen szó bármilyen fajta kóstolóról akkor az igazi, ha egy gyéren megvilágított, sejtelmes helységben vagy pincében történik. Vagy mégsem ?

weinkeller
egy igazi pincelejáró gyéren megvilágítva

 

 

Borkóstolók

Az 1. számú – AUSZTRIA – Burgenland – ők a BORÁSZAT… szerintem. Keményen dolgozó család, ahol az apáról a lányra szállt a tudomány – ő igazi tanult borász lett – és a családba érkező vő pedig nemcsak hogy kitűnően ért a borokhoz, de közben magas szintre fejlesztette az egész Európára kiterjedő, rugalmasan működő teherfuvarozó hálózatát Wenzl-Kast.  Érkezzen bár előre bejelentve hétköznap, hétvégén a vendég, mindig készen állnak egy kis bortúrára a kiterjedt pincerendszerben, amit minden alkalommal olyan örömmel tesznek, mintha  az első  lenne. Ha pedig állandó vendéggé avanzsálunk, akkor a pinceséta vége egy eldugott sarok, ahol a több, mint 25 éves pálinkát őrzik féltve, de az állandó kuncsaftnak bizony ez is kijár. Gols kis falu, ahol évente több boros, szőlős ünnepség is otthont kap és gazdák egymás borait kortyolgatják és ízlelik, minden irigység nélkül, egészséges versenyszellemben.. Ez így megy hosszú évek óta. A borkóstolást helyi termékekkel teszik különlegessé,  így nem hiányozhat a finom barna kenyér, a kitűnőre füstölt sonka, helyi sajtok… Szóval itt van minden …. és mindez csekélyke beugróért korlátlanul.

A 2. számú – OLASZORSZÁG – Toszkána – ez volt számomra a fantasztikus borkóstoló. Nyilván hozzájárult a kitűnő hangulat és tárasaság, de a legtöbb a vendéglátó borosgazdának volt köszönhető. Minimális beugrós borkóstoló volt, így azt hittem szerény is lesz kínálat  (lásd meé a 4. számút). Nem volt gyéren megvilágított pincelejáró, borbeszámoló a díjak felsorolása. Helyette lett a gazdaság látogatása. Végre láttam olivabogyó  sajtolást és tudom miért ültetnek hosszútermésű zöld babot a szőlőtőkék  közé. Aztán a nagypajtában – igazából hatalmas gazdasági épület -, amelynek egyik része az óriási tartályokat és hordókat rejtette a másik egy hangulatos nyílt, állófogadásos, hordóasztalos igazi vintage berendezésű helységből állt. Sok fajta ízlelgetése, frappáns humoros, rövid beszámolóval az évjáratokról, különlegességeikről, a kóstolás technikájáról. Krisztina a tolmács egy csoda volt. A vendéglátás pedig hihetetlen látványos – színekben, formákban, tálalásban – nem is szólva a bőséges kínálatról, amit lehetetlen volt elfogyasztani. Szóval elképesztő ! Aztán a csoporttól köszönetképpen egy egyszerű – gyorsan betanult olasz dalocska a házigazdák tiszteletére…. Felejthetetlen élmény minden résztvevőnek! Nekem ilyen , egy gasztro élménnyel egybekötött barátságos kóstoló a nyerő, függetlenül attól, hogy sejtelmesen, akár rusztikusan, tipikusan, stílusosan ….van berendezve a helyszín.

19-tuscan-wines
Toscana kellemes lankái, kitűnő talaja a bortermelők álma

A 3. számú – SZLOVÁKIA – Csallóköz – az elmúlt hetekben borkóstolóra kaptam meghívást az egyik magyarlakta falu közösségi házába – inkább csak helységébe, ahol a Juhász testvérek Juhász-borászata b ill. annak legifjabb tanult családtagja tartotta a “borbeszámolót”. Nem helytipikus – hiszen csaknem 300 km-rel odébb van Egerszalók- nem volt homályos pince, sem klasszul terítetett asztalok, és még csak régi szerszámok sem voltak a falon, mégis nagyon jóra sikerült. A srácból dőlt a szó, amolyan igazi családi dolgozóként. Előadása érthető és fordulatos volt, hogy még egy botcsinálta borszakértő is, a cserszegi fűszeresnél érezni véli, hogy ezt a bort egy wellness szállodában , két medence közötti vándorlás alatt szívesen elkortyolgatná. Szóval szerintem a célirányos borbemutatás – tehát odamegyünk, megkóstoljuk, meghallgatjuk – azaz szórakozás nélküli összejövetel, ami ráadásul egy lélek és kreativitás nélkül berendezett helységben, bizony erről kell szóljon.. hogy az érzékeinkre, fantáziánkra bízza a bor kóstolását. Persze a gazda-meghívó a Gastrodett séfjének isteni vadpörköltje egy magasabb szintre emelte az “vendég”-borkóstoló színvonalát, amiben az is közrejátszott, hogy részben családi vállalkozásként működnek – hiszen a feleség és a kisebbik lány is besegít – ami vonzóvá teheti jövőbeni kóstolóikat.

etno-house-dinar
A kellemes hangulat nemcsak a rusztikus, régi eszközökön múlik

A 4.számú – OLASZORSZÁG az “igazi” Toszkána – ide meghívtak, aminek nagyon örültem, azt hittem a baráti társaság megbecsült tagja vagyok, de mint utóbb kiderült (mert ilyeneket valaki mindig kibeszél), hogy csak egy lábfájós “igazi” barát nem tudott elmenni, helyette engem “beraktak”, mert akkor lesz idegenvezető ingyen. Hát ja, van ilyen is. Szóval: busz, apartmanok, meg borkóstoló a háztulajoktól, akiknek mellesleg oliva- és borgazdaságuk is van. Tehát ingyenes kóstoló a későbbi borvásárlás fejében. Tipikusan “etruszk – tehát a többi olasz felett álló” felmenőkkel rendelkező olasz család, ahol a kóstolás rettenetes kommersz és unalmas. A pince igazán hangulatos, csúcsrajáratott olasz stíluérzékkel berendezve és persze nagy csoportokra készülve. Tehát a program szerint pincenézés, ültetés, fél karajnyi, pici kenyérke, meg pirinyóbb prosciutto darabbal és hosszantartó önfényezés mindenféle világversenyek eredményeiről. Hááát nekem unalmas és semmitmondó volt, annak ellenére, hogy az olasz-magyar tolmács kitűnő volt. Amolyan “gyertekideéssokatvegyetek” borkóstoló. amely pénzéhséget nem, ám vendégszeretetet nélkülöző. Viszont a noname vörösbor, amit vásároltam kitűnő volt és az ára is ugyancsak  emlékezetes: 60,- Eur !!!

Tagged : / / / / / / / / / / / / /

Egy igazi utazás – bakancslistás történet

Most nem az okoskodó, külföldi tapasztalatoktól hemzsegő “úti tanácsadás lesz”. Nem is jótanácsokkalellátó bejegyzés vagy hosszadalmas útleírás, hogy én hogy valósítottam meg egy álmot. Szóval nem ez lesz. Egy igaz történet következik, amely egy hajlott korú utazóról szól.

Freya-Stark-in-Jebel-Druze
Kalandorok vagy felfedezők? A lényeg: utazók

Egyiptomi utazás …

Tegyük csak a szívünkre a kezünket, hányan vagyunk akik – pláne most, Egyiptomot veszélyessé nyilvánították – az országról lekicsinylően nyilatkozunk, ahol már “mindenki” járt és kommersz, baksisért nyújtózkodó, viccesen pedig a fáraó átkával sújtott desztinációnak tartják.

Évekkel ezelőtt találkoztam egy idős emberrel, a nyolcvanas éveinek ez elején járt. A bakancslistáján Egyiptom szerepelt a legfőbb helyen. De tényleg, ahogy kell Nílusi hajózással, Karnak-i templommal, Királyok Völgyével,  szóval pont úgy, ahogy Agatha Christie megírta, csak gyilkosság nélkül. Hogy miért is várt eddig az utazással? Íme a története, amely szolgáljon okulásul vagy jó példával mindenkinek.

Fiatalemberként hajtotta a pénzt, egzisztenciát, biztos hátteret teremtett és attraktív helyen szép házat épített a családnak. Csak utazni nem utazhatott, azt a rezsim nem engedte. Így az egyetlen fiának klassz tanulási lehetőségeket biztosított, aki később “hálából” kockára tette a szülei teljes vagyonát s annak rendje módja szerint el is vesztette. A bácsi és a neje megöregedett és már  nem ment az újratervezés.

Ezért a szép nagyvárosi házból vidékre egy kis parasztházba költöztek és keményen spóroltak, hogy legalább hetven évesen elmehessenek az álomútra. Naponta tervezgették, hogyan-milyen legyen az utazás.  Ám az élet nem volt partner a tervezésben: felesége súlyos beteg lett és állandó ápolásra szorult. Az öreg mellette volt, 10 éven át odaadóan gondoskodott róla, míg végül a néni csendben meghalt. A bácsi pedig egyedül maradt a csaknem feledésbe merült, porosodó bakancslistájával. Akkor eldöntötte, nincs mire várakoznia.

Találkozásunkkor megkérdezte tőlem: gondolja, hogy  túl öreg vagyok az utazáshoz? A kérdés megrendített és a őszintén válaszoltam : Soha nem vagyunk öregek az álmaink beteljesítéséhez , ebben biztos vagyok. A bölcsek azt mondják, ha lemondunk róla, akkor meghalunk. Talán így van, de ha mégsem, akkor is jogunk van örömszerzésre, amit egy rövidebb -hosszabb ideig tartó helyváltoztatás adhat.

Hihetetlen jó érzés volt látni, ahogy a munkától agyongyötört, remegő kezében tartja utazási papírjait és boldogan mosolyog.

Kívánom, hogy mindannyian ilyen boldogan keljünk útra.

egyiptom_giza
A Gizai sfinx

 

 

Tagged : / / / / / / / / / / / / / / / / / /
%d bloggers like this: